First 4 days...

Most màr Olaszorzàgbòl jelentkezem, ezt a furcsa èkezetekbòl is làthatjàtok.:) Rendesen megszaladtak a dolgok az elmùlt nègy napban, ùgyhogy megint egy kis òsszefoglalàs kòvetkezik.

I. fejezet - Repuloùt

Mielott elindultunk szerencsere volt meg idom elvinni Seppyt setalni. Elkeszitettuk ay utolso kepeket, es elindultunk Pestre egz konnzes bucsu utan. Pesten jo sokat kellett varni mire a gep indult, kozben kicsit osszeismerkedtem a velem utazokkal, es aztan mentek a szuloktol valo bucsuzkodasok is. Es vegul felszallas. Ket lassan pergo ora utan vegre Romaba ertunk. Az elso gondolatunk az volt, hogy most leptunk Olaszorszag foldjere. Mar nem voltam egyaltalan szomoru, sokka inkabb izgatott.. iszonyu izgatott... Egy olasz onkentes vart a repteren minket, osszeszedtunk meg brazil lanzokat es japan AFS cserediakokat is, aztan egy busszal elvittek minket egz hotelbe...

II. fejezet. - Az orientacio

Szornyu volt, hogy oszinte legyek. Az elejen meg elment, mert nagyon kivancsiak voltunk, es ha azt nezzuk nem voltak szivatasok, nem bantottak minket, de megis annzira lefarasztott mindenkit az, hogy csak angolul beszelhet, hogy ejjel mindenki kidolt, de masnap reggel nyolckor mar keltettek is minket...
Megismertem viszont nehany imadnivalo embert, mint Edina, Szilvi, Vera, Judit, es persze a sracok, akik azt hiszik viccesek, pedig... na jo, tenyleg viccesek. :D
Bennuk tamaszt talaltam, ok voltak a magyarok, akikkel sikerult jo viszonyt kialakitani es bizalmat.
Az orientacio harmadik napjan szerencsere mar nem nagyon nyuztak minket, csak a szulokkel valo talakozas volt, en azonban Claudiahoz mentem, aki egy AFS onkentes, a szuleim ugyanis nyaralni voltak akkor, òs Claudianal kellett aludnom vasarnap ejjel.

Azoknak, akik leendo AFS cserediakok, vagy gondolkodnak azon, hogy talan megerne kimenni valahova, en komolyan azt mondom, hogy barmennyire is nehez is ez egy ennyi idos gyereknek mint en, megis teljes mertekben megeri. Az elmult negy napban tobbet tanultam angolbol es olaszbol egyarant, mint eddig valaha, megtanultam, hogy csak magamra szamithatok (es persze a fogadocsaladomra) es ha kell valami el kell inteznem magamnak. Onallosagra nevel, es ez nagyon fontos, mert nem leszel elveszett a vilagban, barmi es erjen, barhova is kelljen menned...

III. fejezet - Ejszakai varosnezes

Vatican

 Claudia Romaban lakik, pontosabban Roma szelen, es tekintve, hogy sosem lattam Romat o, es a csaladja elvittek engem, hogy megnezhessem a nevezetessegeket. Jartunk a Giardino Degli Aranci-ban, ami Roma egyik legromantikusabb helye. Itt persze volt egy kis honvagy, hiszen legzivesebben Vele lettem volna ott. De egyszer Vele is elmegyek oda...:$
Megneztuk a St. Pietro bazilikàt, a Colosseumot, òs ettunk igazi, original olasz fagzit, nem olyat, amit magyarorszagon eladnak olasz fagyi neven, de koszonoviszonyban sincs azzal...
Rengeteg erdekesseget lathattam, teljes korbevezetest kaptam Romaban, ejszakai kivilagitasban... Csodaszep volt...

IV. fejezet - A csalad

A Csaladom ma jott ertem Claudiahoz, hogy haza vigyenek. Silvia (az anya) es Emma (a teso) olelessel fogadtak, mar nagyon vartak engem. Giancarlo (az apa) is rendkivul kedves, mindegyikojuk oda van, hogy megerkeztem Olaszorszagba. Szerencsere mindannyian jol beszelnek angolul, igy a kommunikacioval sincsenek problemak.
Kesobb majd rakok fel kepeket is a farmrol, ahol jelenleg lakom, teljesen nekem valo. Hatalmas regies haz, antik butorokkal, igenyes, rendezett birtok, viragok, allatok, lovak, sajat szoba, es hat a nyugodt eletvitel. Nehez ezt igy bemutatni, ha lesznek kepeim majd jobban fog mar menni. Addig is legyen ennyi eleg, a fejlemenyekrol majd kesobb.;)

Utolag meg annyit, hogy mindenki nagyon hianyzik, es puszilok mindenkit innen, Olaszorszagbol!