Sono andata a Roma...

Kicsit elmaradtam a blogirassal, ez teny, de olyan sok dolog nem tortent. Kepeim sajnos nincsenek is, de mostmar azokat is elkezdem gyartani, igerem.

Tehat kezdjunk is bele. Romaban jartam - gyakori mondat... felmondat.
Most azonban a tobbi Castelli Romani lakossagu cserediakkal talakoztam. Amolyan meeting-csak-mert-miert-ne es beszeljuk-meg-eddig-mi-tortent talalkozo volt.
Korbejartuk Romat, a Termininel kezdtuk, tekintve, hogy kozpontkent oda volt a legcelszerubb tenni a talalkozasi pontot. Nem kis keveredes utan vegre megtalaltam oket. En ugyanis ugy szamoltam, hogy metroval vonulok be a nagyvarosba, mamma pedig ugyan ilyen szentul hitte, hogy vonattal.
Vegul persze vonattal mentem, tekintve, hogy mamma vezette a kocsit, en pedig nem kerdeztem.
Tehat felultem a vonatra - amit egyebkent elmondhatatlanul utalok - es imadkoztam, hogy az ellenor ne jojjon, mert hogy jegyem, na az nem volt. Teny, hogy azert nem, mert nem mukodott a a gep amivel a jegyet megvasarolhattam volna, es meg el is tudtam volna magyarazni a problemamat az ellenornek ha ugy van, nyilvan o is tud a problemarol, de ahogy mar 10€ aran megtapasztaltam: az ellenorok nem az empatiajukrol hiresek. Lehet nem nagyon erdekelte volna mit makogok ossze...

Tehat megerkeztem Terminire. Szerintem a kep sokat mond, el lehet kepzelni nekem valoban mekkora megprobaltatas volt ITT nem elveszni, holott en egy hotelben is lazan elvesztem magam, (Horvath Patrik, ezt a reszt csak Neked.;)) sot, hogy kozhellyel eljek, ha a fejem nem lenne hozzam nove lehet mar nem lenne meg...

Sok ember, hangosak, szorosan osszepreselve mint a heringek... Vegul aztan kis maszkalas, futkosas utan megtalaltam oket, es meg is nyugodtam, hogy az elso proba legalabb teljesitve. Nem elveszni, pipa.
Gyultunk szepen, es mikor mindenki aki azt igerte jon megvolt mar, elindultunk hat kis varosnezos-beszelgetos turankra. Az elso megallo a Colosseo volt, de sokat nem idoztunk, tovabb is mentunk a Piazza Bocca della Verità fele. Majd Piazza Navona, es vissza Termini, merthogy megeheztunk. Megvallva az igazat eszembe nem jutott volna McDonaldsban enni, mikor epp Romat jarom korbe, de ez nem volt ilyen nagyon esszeru a tobbieknek. A Piazza Navonan jarva, rengeteg etterem mellett haladtunk el, melyeknek celjuk volt, hogy mi ott ebedeljunk. Rengeteg kedvezmenyt kaptunk volna, ingyen itallal, egy asztalhoz tudunk volna ulni mind, sot az egyik etteremben meg azt is felajanlottak, hogy egy alig zakkant emberke enekel nekunk, ez lett volna a zenes-ebed, ha van egyaltalan ilyen kifejezes.
[Ide beszurtam volna azert egy reklamot, ha mar nem ott ettunk, pedig igertuk, hogy kesobb vissza jovunk, de sajnos nem talalom a nevjegykatyat, amit a sok hanggal nem rendelkezo aranyos felidiotatol kaptunk...:)]
Na szoval igy visszakeveredtunk a Terminihez, ami azert sem volt okos otlet, mert a Termini vegulis alig van tomve a nap 24 orajaban. Az epitmeny ket McDonalds-sal rendelkezik, de semmit nem tesz, mert mindketto tomve, mi pedig 12-15en hogy talalhatnank helyet, egy ebedhez?
De nem volt buta a tervezo, van egy a vilagvallalat ettermeibol az elupettel szemben is, gondolom az olyanoknak, mint mi. Ott se volt egyszeru leulni, de azert megoldottuk, ebedeltunk.

Ezt kovetoen meg boklasztunk kicsit erre-arra, es egy magyar hazasparba botlottam.
Csak veletlenul meghallottam, hogy valaki magyarul beszelt, es hat muszaj volt megkerdeznem, magyarok-e. A kis beszelgetesbol lett egy bo fel ora, en pedig elvesztettem a tobbieket, de nem aggodtam kulonosebben, gondoltam majd felhivom valamelyikuket. A beszelgetes befejeztevel, elkoszontem toluk, es elindultam a tobbiek utan. Hevesen kutakodni kezdtem a taskamban a telefonomert, es gondolkoztam, kinek van meg a szama a jelen levok kozul... Senkinek. Szuper.
Es most? Remeltem, hogy ha elindulok amerre mentek talan belejuk botlok, ujra. De ahogy haladtam elore a tomegben kezdtem egyre inkabb elveszteni a hitem: ez lehetetlen.
Ekkor mar a Via del Corso-n jartunk.  Vegul aztan Cristian (a brazil cserediak) jott velem szembe, mikor mar azt fontolgattam megfordulok, visszamegyek Terminihez, es felszallok az elso  metrora hazafele. Azt mondta engem jott megkeresni, mert hivni nem tudtak. Hat, megtalalt... szerencsere. Visszamentunk a tobbiekhez, de az este itt nagyjabol veget is ert. Negyed nyolc korul indultam haza metroval, elore megfogadtam ugyan is, hogy haza biztos, hogy metroval megyek. Felhivtam a mammat, hogy jojjon ki ertem a metro allomashoz, es vigyen haza legyen kedves. Igy az este szepen veget is ert. Hulla faradtan ertem haza, mindig lefaraszt a nagyvaros, a sok zaj, a kaosz ami eluralkodik a gyonyoru vilagvaros felett. De megis szeretem. Van benne valami, ami megkulonbozteti a tobbitol... Egyszeruen csodalatos...

Partita del rugby

 A csaladom eleg nagy rugby fan, igy nyilvan vettek jegyet a New Zealand - Italia merkozesre. Vettek jegyet nekem is, hiszen remeltek megnezem veluk, es erdekelni fog a jatek. Sokat ugyan nem ertek a rugbybol, nagyon erdekelt. A Stadio Olimpico di Roma-ban (Romai Olimpiai Stadion) volt a meccs. Nem kis dolog oda bejutni...

L'occupazione

Biztosan mindenki tudja, hogy Olaszorszagban vannak problemak mostansag. Es minden ilyen tortenetben lennie kell egy kiemelkedo helynek, ami a botranyossaga miatt az ujsagban is benne van. Nyilvan tekintve, hogy Roma mellett vagyunk eleve kozel a problemak kozpontjahoz, nem is kell hogy csodalkozzunk.

A tortenet bonyolult, es nagyon olaszul volt, ugyhogy sokat en sem ertettem belole, de ugy nagy vonalakban:

A kormany olyan rendeleteket hozott/akar hozni, amivel majdnem 200.000.000 €-t vett/venne el a publikus iskolaktol, es a maganiskolaknak adta/adna, mert szeretne szorgalmazni, hogy a diakok maganiskolaba jarjanak, hiszen az sok penzt hozna a kormanynak, amibol fedezhetne (vagy legalabb megprobalhatna) az adossagait.
Nyilvan ez sem a diakoknak, sem a tanaroknak nem tetszik, igy vannak lazongasok, tuntetesek.
Es a fentebb emlitett "kiemelkedoen botranyos hely" az en iskolam.
Legalabb is a mult het ilyen volt, igy en hetfon nem is mentem iskolaba, tekintve, hogy ez illegalis. Kedden elneztem az iskola fele, megis mi a helyzet, es mivel az a latvany fogadott, hogy mindenutt tunteto diakok, transzparensek, tablak, no meg rendorok, inkabb odebb alltam. Szerdan pedig minden diak Romaba ment a tuntetesre, igy en megint csak otthon maradtam.
Szerdan vegre volt iskola, kerek egy ora, aztan un. assemblea, vagyis megbeszeles volt, bar az is atment lelkesito beszedek sorozataba. Penteken - mar azt se tudtuk miert tuntessunk - mar meguntuk a kormany elleni tuntetest, tuntettunk helyette a tanarok ellen. Foglalkozasokat tartottunk sajat magunknak kis csoportokban. Azt hiszem ez a het meglehetosen komplikalt volt...

Amici migliori

Mindenki azt mondja, a cserediak legjobb baratai mas cserediakok. Hogy az osztaly sem, es a tesok sem annyira, mert mas cserediakok tudnak csak teljesen megerteni. Hat nalam ez valahogy nem igy mukodik. Az en legjobb baratom a tesom, Emma lett.
Es nem igazan tudom megfogalmazni ez miben nyilvanul meg, csak tudom, hogy benne bizok meg a legjobban, es hogy vele beszelek meg mindent.
Ahogy o is velem, es igy kialakult koztunk egy baratsag. Es igen, elofordul neha, hogy bizonyos dolgokban "fedezzuk" egymast a szulok vagy tanarok elott. Szerintem nem baj, ha leirom egy kozos kis tortenetunket.:)

"Nem tanultam, nem megyek be orara"
Egyik reggel mentunk a suliba, amikor azzal ugrott nekem Emma: URISTEN NEM TANULTAM LATINRA.
Aznap ugyanis dolgozatot irtak volna (nem egy osztalyba jarunk), es hat annak jol kellett volna sikerulnie. Emma kitalalta, hogy nem megy be az elso orara, es hamisit egy alairast az ellenorzoebe. Ez olyan tipikus tinidiak megoldas.
Azonban, ha en bemegyek tudni fogjak hogy o is itt van az iskolaban. Tehat ugy dontottunk mindketten bealdzzuk magunkat, es a tesitermek felol kozelitettuk meg az epuleletet, ugy terveztuk ugyanis, hogy a tesioltozoben varunk amig vege lesz az elso oranak. A terv viszont nem sikerult, mert egy takarito neni elkapott minket, es azt kellett hogy mondjuk, eppen orara igyekszunk, csak azt hittuk tesink lesz... Eleg szar kifogas, de a celnak megfelelt: megusztuk a tovabbi faggatozast.
A dolgozatot meg kellett hogy irja, de jobbra sikerult mint varta, ugyhogy vegul minden rendben lett...:)

Sok hulyeseget csinaltunk mar egyutt, es ez maradjon is igy.;) <3

Sto studiando...

Sajnos hiaba tanulod a nyelvet elotte, amikor megerkezel - hittel amit hittel a nyelvtudasodrol - rajosz, hogy meglehetosen szegenyes. Az elso ami a szamon kijott mikor megerkeztem Olaszorszagba az volt, hogy: bazdmeg... en nem tudok olaszul.

Ez a sokk, hogy milyen nehez is az elet kommunikacio nelkul egy ideig ott van benned meg, nehez tul lepni rajta, de minel tobbet probalkozol annal gyorsabban megy, hiszen elfoglalod magad a kis kobakod dolgoztatasaval.
Persze azert jutnak oda informaciok, erre valo a non verbalis kommunikacio.

Es aztan elkezdesz a dolgokra magadtol rajonni, neha jokat is nevetsz sajat magadon.
Peldalul, hogy amikor az olaszkak azt mondjak "kicshe"(che c'e), akkor nem a Verdak c. animacios mesefilmbol jol ismert Villam McQueen-t akarjak utanozni, hanem arra kivancsiak mit akarok. :)

A nyelvtanulas vicces dolog, foleg ha anyanyelve kornyezetbe kerulsz, de igen, nagyon hasznos. Elofordul hogy mar angolul illetve olaszul (jobban mondva angoszul - neha keveredik) gondolkodok, almodok.
Ilyenkor mindig megnyugszik a pici lelkem, hogy nem csak az idomet vesztegetem. :$

A spagetti keszites relytelmei

Spagetti olasz modra:

Hozzavalok:
- egy olasz anyuka
- daralt hus
- paradicsom
- spagetti teszta
- oliva olaj
- hagyma
- sargarepa
- fuszerek

Olajban pirul a hagyma es a repapep.

Husit es paradicsomot bele!

Ekozben egy masik labosban...

Osszekeveres.

Talalas. :)


















Es vegul de nem utolso sorban: a "rejtelmei" nem ly. :D
Jo etvagyat!:)

Orientacios tabor

Campo di AFS

Az elmult negy napomat Perugiaban toltottem, az oktoberi orientacios taborban. Semmi kedvem ben volt odamenni, de igazabol jol ereztem magam. Megismertem Nastyat es Asiat, akikkel nagyon joban is lettem hamar. Nem hiszem, hogy kulon reszleteznem kellene az orientaciot, hiszem ezt nem igazan lehet leirni. Kulonbozo feladatokat kell csinalnunk, amik agyban farasztoak. De a tarsasag mindig jo, es mindig baratsagok szovodnek belole.:)

Nastya Karutskaya

Asia Plywacz

Cristian Ciconetto

Mpho Mosotho

Wiphawee Maneengarm

Tanti Auguri

Tegnap volt aaaaaa... SZULINAPOM! :D
Ami kicsit kar, mert Kanival, aki 12.-en lesz 18 es Noemivel, aki szinten a nagyon kozeli jovoben lesz szinten 18 ugy akartuk, hogy kozos bulit tartunk, de sajnos a kiutazasom miatt ez nem valosulhatott meg... De ha hazamegyek ezzel kezdjuk.:)

Nem csaptunk semmifele felhajtast, de az osztalyomrol muszaj meselnem, annyira aranyosak voltak.

Reggel - sajnos az iskolanak szokasa - korabban becsongettek mint ahogy az meg van irva a nagykonyben, igy picit kestem, mert en idoben mentem oda. Beerkezdtem tehat az osztalyba vegul, tanar is bent ult mar, mindenki dolgozott. De amikor beleptem mindenki felnezett, es korusban ramorditottak: TANTI AUGURI!!!
En pedig csak alltam az ajtoban, azt se tudtam hirtelen mihez kezdjek.... Leultem tehat elpirult arccal az elso ures helyre, es egy halk "grazie"-nek sikerult csak elhagynia a szamat...:)

Este pedig vacsorara atjott a ket szomszed srac, Francesco, es Matteo, akikkel egyutt szoktunk menni suliba, mert a szukeik elmentek valahova es ok is velunk vacsoraztak. Elbeszelgettunk, es vacsora utan a csalad egy edes pici jo kremes csokitortaval lepett meg. (nem azzal ami a kepen van, az csak az alom.:DD)
Megkoszontottek, es megettuk a tortat is.:$ Hat ilyen volt nekem a Sweet Sixteen...:)

A magyar lanyok a legszebbek

Az elso kerdesem a magyar fiukhoz - ferfiakhoz (inkabb fiukakhoz) szolna. Ha valaki azt mondja nektek: olasz lany. Valami olyasmit kepzeltek el, ami a kepen lathato, nem de?
De igazabol nem is fontos a kep, a lenyeg hogy csodaszep arc, hosszu gondor barna haj, es barna szemek. Edes akcentus, es egyebek. Lenyeg a lenyeg, a szomszed kertje mindig zoldebb, mert ok meg imadjak a magyar lanyokat. Persze csak a maguk pimasz modjan...




Eppen az eskuvorol mentunk hazafele, en pedig meglehetosen el voltam faradva, a fejem is fajt, ugyhogy nem foglalkoztam azzal ki mit gondol, feltett labakkal ultem a kocsiban, ami nem volt tul elonyos, tekintve, hogy a szoknyam meglehetosen szuk es rovid volt, de hat hol erdekelt ez engem?  Bedugtam a zenet a fulembe, es becsuktam a szemem.
Megalltunk egy benzinkutnal tankolni, es azt tudni kell, itt  tankolas ugy megy, hogy jon a kutascsavo es o tankol, neked pedig nem kell bemenned a shopba fizetni, szepen keszpenzben a kutasnak. Jott is a csavokam, de en nem foglalkoztam vele. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy "apuci" nagyon beszelget valakivel, es ilyen szavak repkednek: ungheria, ungherese, ragazza, bella...
Kezdtem egyre kivancsibb lenni, "anyucinak" csak nem reszletezi hogy magyar vagyok, tudja az nagyon jol. Kinyitottam a szemem, kivettem a zenet a fulembol, es figyeltem. Giancarlo valamiert - senki ne kerdezze miert - arrol beszelgetett csavokammal, hogy en magyar vagyok, es egyebkent is.
Kiderult, hogy a draga Magyarorszagon, Fureden nyaralt a nyaron (bele se merek gondolni miert szereti annyira a magyar lanyokat), igy hat felcsilant a szeme a "ragazza ungherese" kifejezesre.
Mar eppen feladtam hogy mindent megertsek, es visszatettem volna a fulhallgatot a fulembe, amikor a srac pimasz mosollyal az arcan benezett az ablakon, es ugy meregetett, mint a hentes az arut, majd megjegyezte egy kacsintas kereteben: "Che bellissimo."

Meg kell hagyni, nem hamis a teoria, az olasz sracok valoban nocsabaszok es nagyon pimasz modon teszik ezt. De hogy a lenyegre terjek: itt is bebizonyosodott a "szomszed kertje mindig zoldebb" elmelet, es fiuk... attol hogy olasz, meg lehet nem jobb. ;)

La sposa

Civitavecchia

A hetvegen - a hires hetvegen - Civitavecchiaba utaztunk, de kivetelesen nem nyaralni...
Reggel "anyuci" keltett, hogy tessek feloltozni, de szepen am, mert megyunk eskuvore. Az elso kerdesem elkerekedett szemekkel az volt, hogy kiere, de egy legyintessel es egy "ugyse ismered, nem?" valasszal es egy nagy mosollyal lerendezte es kiment, hogy en keszulodhessek. Szepen kicsiptem magam, smink, ruha, haj, es hamar indultunk is. Masfel ora ut, verofenyes napsutes.
Megerkeztunk Civitavecchiaba, szepen mint a verebek beultunk a templomba, persze elotte meg mentek a hatalmas bemutatkozasok, en voltam az "orokbefogadott kislany" neven emlegetett szemely a meghivottak listajan. Lement egy laza masfel oras eskuvo, marhara olaszul persze, ugyhogy elfoglaltam magam egy Maria szobor vizsgalasaval, ami az oltar felett helyezkedett el, es nagyon tetszett. Azt neztem konkretan masfel oran keresztul. Aztan vegre kiszabadulhattunk, es jottek a fotozkodasok, de nem is reszletezem, mindenki tudja hogy megy ez.

Atautokaztunk a Sunbay nevezetu hotelba, az egesz vendegsereg beult, es remeltem, ha mar atunatkoztam a fel eletemet, legalabb kajalunk valami jot. Hat nem.:DD

... Bementunk egy terembe, sok asztal, nevek kiirva. Nekem csak a keresztnevem volt kiirva, hatalmas X betuvel. Szegenyek, fura nekik, hogy nem ket s-sel irom, meg amugy se birjak megjegyezni a vezetek nevem.:DAztan a  pincerek - ahogy elvileg ez minden olasz eskuvon megy, bar en nem tudom - minden asztalhoz egymas utan szolgaltak fel kb 20-25 kulonbozo fogast, mindenbol egy picit. De tekintve, hogy a hotel kertjebol tenger nyilik, es Civitavecchia nagyon tengerparti varos, hat minden fogas valami a tengerbol volt, ugyhogy nem mondhatnam, hogy jol laktam. De jo nem panaszkodok, volt suti.:$ Es nem halbol.:D
Elindultunk aztan, jo sokara, hazafele.  Nem volt egy mozgalmas nap, de erdekes volt latni egy olasz eskuvot. Sokban hasonlit egy magyarhoz, a lagzit leszamitva.

Persze bemutattak a menyasszonynak is, meg mindenkinek, de azota se tudom ki volt a draga.:) De hat szerintem ez ennyiben is marad, mindenesetre egy elmeny volt.;)

Cinema

A baratkozas egyre jobban megy, egyre jobban reszt veszek az osztaly eleteben, hivnak programokra, es kedvelnek... azt hiszem. Igazabol feltem, hogy mi lesz, ha - mivel hogy nem beszelem a nyelvet - kirekesztenek majd, es semmit nem tudok ellene tenni, vagy legalabb is azt gondoltam, a beilleszkedes hosszabb folyamat lesz. De vagy en vagyok szerencses, vagy ez tenyleg igy megy.
Igy, hogy megyek veluk ide-oda veluk, egyre tobbet kell hogy beszeljek olaszul, tekintve hogy az olaszok nem a hatalmas angol nyelvtudasukrol hiresek. Egy ket szot tudnak, egyszerubb mondatokat, amikben nincs vesszo. Amiben van az mar magas... :)
Tehat folyamatosan olaszul kell hogy beszeljek, ami rendkivul megterhelo, de hasznos. Egyreszt, mert ugy fejlodik az olaszom mint valami nyulszaporulat, masreszt pedig mert elvonja a figyelmem a honvagyrol es elfoglal. Tehat igen, jol erzem magam. Itt van az a pont, amikor azt tudom mondani: jol erzem magam. Sot, elvezem...:) Vegre.:)

Ma moziba mentunk par osztalytarsammal, es ahogy a mellekelt abra is mutatja, a Ted-et neztuk meg. Meglepo, de sokmindent ertettem.:D Vagyis ertettem a filmet, es egyszerubb mondatokat, tudom mirol szol a szoveg is. Persze ott meg nem tartunk, hogy mindent ertsek. Igazabol kicsit kellemetlen volt, hogy a poenokon mindenki nevetett, Lexyke meg ult csendben. De hat majd el jon az is.;)

Remelem ilyen tempoban megy tovabb minden, mert igy tenyleg azt mondom, hogy fantasztikus evem lesz.:)

Tanarok

Megesik neha, hogy a tanarok nem tudjak, vagy nem akarjak megerteni, hogy a cserediak "kisse" nagy hatrannyal indul az iskola uj eveben, mint a tobbiek. Es nem csak a beilleszkedes, baratkozas miatt termeszetesen, a legnagyobb problema a nyelv nem beszelese... Ez igy meglehetosen nehezkes, amig ugyanis a nyelvet nem beszeli az ember addig nem nagyon fogja tudni megtanulni az anyagot se. De hat az iskola velejaroi a tesztek, dolgozatok. En is kifogtam egy ilyen tanart, egy ilyen dolgozattal...;)

Fizika... magatol a nevtol is rosszul vagyok. :)
Eleve ott kezdodik minden, hogy enyhen fejezem ki magam, ha azt mondom nem vagyok epp egy zseni a fizikahoz. Megszerezni a kettest evvegen, az se volt semmi melo... Na jo monjuk ki: ruhellem a fizikat. Rajzolni szeretek, es irodalommal foglalkozni, nem fizikazni... Kis karorvendessel ultem be elso olasz fizikaoramra, hogy jo lesz, hiszen tekintve hogy nem ertem a nyelvet - ahogy a tobbi oran se - itt se kell majd semmit csinalnom. Igy volt? Igy. A tanarur az elejen kifaggatott activityzve, hogy ki is vagyok, honnan jottem, na meg miert nem valaszolok az elozo ket kerdesere, de aztan mikor megkapta nagy nehezen a kello informaciot beken hagyott. De nem usztam meg ennyivel persze, pedig nagyon szerettem volna. Ora vegen oda jott hozzam, es termeszetesen egy szot se szolva valami emberi nyelven, mindent ledaralt nekem olaszul. Tanuld meg ezt meg azt meg amazt. Aztan jott a kerdes, mire emlekszem a mult evbol. Hat... ez a kerdes mar az "emlekszel"-nel elbukott, de azert megeroltettem magam picit, es leirtam egy lapra par dolgot, ami ugy eszembe jutott, par kepletet, egy ket fogalmat, szabalyt.
Igen, kovezzetek meg, de magyarul irtam, hogy mashogy... A szakszavakat nem tudom leforditani angolra se, akarmennyire is jol beszelek angolul. Ezt ahhoz kulon tanulni kellett volna...
Tanar ur persze csak pislogott nagyokat, es szamon kerte, ezt mire velje. Akkor kisebb nagyobb sikerrel megprobaltam elmagyarazni, hogy ha eddig felreertette volna hallgatasom, akkor most megegyszer mondom, hogy nem beszelek olaszul, es az amugy is szegenyes fizika tudasom itt szart se er, hogy ugy mondjam. (Mindezt persze angolul) Tekintve, hogy a tanar ur erosen bologatott, azt hittem beszel angolul, csak hozzam nem szolna a vilagert se, nehogy veletlen konnyebb legyen. De a kovetkezo mondatabol kiderult, hogy megintcsak felreertett, es hiaba tepem a szamat. Vegul elem vagott egy 600 kilos "Fisica" feliratu konyvet, lapozgatta lapozgatta, es vegul feladott nekem vagy 30 oldal tanulandot, azzal az utasitassal: holnap utan dolgozat.
Kopni nyelni nem tudtam ahogy lattam azt a harminc oldal tomeny olaszt es fizikat, mindent, amit nem ertek... Es mivel rajottem, hiaba is ellenkeznek, ugyse ertene, bolintottam egyet jelezve, hogy nem kivanok tobbet beszelni errol, es "draga" tanar ur is visszafaradt a katedrara.
Itthon erosen tortem a fejem most mi legyen, atolvastam nehany oldalt, de ez lehetetlen feladatnak bizonyult, tekintve, hogy a fizikat meg a sajat anyanyelvemen is necces kettesnel jobbra megalkotnom, nem hogy olyan nyelven, ami jelenleg nekem meg ufo. Aztan azzal nyugtattam magam: ugyan, ugy se lesz akkora kocsog hogy megirassa velem a dogat.. Csak megertett annyit negyed oranyi eszosztasombol, hogy non beszelni olasz.
Es vegul annyiban is hagytam.
Ma reggel mar kisse idegesen ultem be az osztalyterembe, mert kezdtem nem bizni a sajat mesemben, hogy ugy se kell megirnom.
Ja... meg is kellett...
A tanar ur besetalt, es szo nelkul mindenki ele odacsapott egy dolgozatot, koztuk nekem is. De ekkor mar ugy voltam vele, ha abban tevedtem is, hogy megiratja-e vagy nem, az egeszen es 100%-osan biztos, hogy ez lehetetlen feladat nekem ebben a helyzetben, igy nem is erdekelt mar. Szepen, gyongybetukkel felirtam a nevem, az osztalyom, a datumot, es atolvastam a kerdeseket, majd nyugtaztam hogy a nevelokon kivul egyetlen szot se ertek, es letettem a tollamat. Persze kaptam az osztast, nem tudom ugyan pontosan mit mondott a "kedves" fizika tanar, de nem tul szepeket az biztos, hatarozottan neki allt felljebb, holott lett volna miert reklamalnom. Igen csak nem tetszek neki, de hat ez van. O se nekem.;)
Csondben egy szot se ertve vegighallgattam a lecseszest, hogy nem tanultam meg meg ez igy nagyon nem lesz jo meg mi az hogy ide jovok es nem beszelek olaszul (ezeket az apro reszleteket sikerult elkapnom), es aztan kiment a terembol.
Szegeny valoszinuleg nem tudja mi az, hogy cserediak, es az a termeszetes olasz egoizmus ott csorgedezik az ereiben, hogy az o nyelve szent es serthetetlen es aki nem beszeli nem is ember...
Innentol kezdve a folyoson ram se nezett, koszonni is luxus volt, de igazabol jobb is ez igy. Ha nem beszel nem is oszt.:)

Biztos vagyok benne, hogy minden cserediak belecsoppenik majd egy ilyen szituacioba, amikor magasrol leszarjak majd, hogy ki o es milyen nyelven beszel, es el fogjak varni ugyan azt  mint masoktol. Hiaba vagyok tul egy ilyenen, megsem tudom megmondani mi a helyes megoldas. A jo draga edesanyam viszont megmondta: Ne foglalkozz vele, tanuld a nyelvet, es semmi mas ne erdekeljen.
Es igaza van, ezt en is mondhatom, sporoljatok meg magatoknak azt az idegeskedest amit en muveltem, mert teljesen felesleges. Probaljatok meg lazan venni, es akkor minden happybb.:)

[Peldanak Lanat hoznam, a magyar AFS egyik aktiv onkenteset, aki a problemamat latva elmeselte hogy jart o, nehogy ugy erezem en vagyok az egyetlen szerencsetlen felnotas.:)

"nálam a filozófia tanár játszotta be, hogy köszöntem neki olaszul, rámnézett, ránézett az osztályra, megkérdezte tőlük olaszul ugye, hogy én beszélek-e olaszul, ezt már értettem de az osztály azt mondta hogy nem beszélek olaszul, és onnantól a pasi nem is köszönt nekem.az angol tanár 1olyan dogát iratott velem olaszul angol órán decemberben, amin az osztálykirándulásról szólt, amint az osztály szeptemberben volt, de én nem voltam ott, a british múzeumban voltak meg londonban csomó helyen. megtudtam nagyjából írni mert 2008-ban én is voltam ott, de ezt ő csak a doga után tudta, és nagyot nézett, hogy nem tudott kicseszni velem. meg volt nálam szótár, amit mindenhez használtak, de lebasztak hogy miért cipelem magammal a szótárt a suliba, mert biztos az osztályt tanítom magyarra.ugyanez a tanár, kiv volt mindig akadva, hogy angol órán csak és kizárólag angolul lehet beszélni. ha én angolul kérdeztem, olaszul válaszolt, ha olaszul beszéltem hozzá angolul válaszolt.a latintanár meg majdnem megbuktatott, mert nem tanul latint, mikor megbeszéltük hogy az nekem nem 
kell, elég az angol meg az olasz, de aztán rávett, hogy kb 2hónapig szenvedjünk egymással latinul.
matekból meg bioszból kiküldettem itthonról a könyveim, és ugy már tudtam rendesen felelni meg dogát irni. megbeszéltem a tanárokkal hogy bocsika én még csak ezt tanultam, ebből kérdezhet bármit. hát meg is tették. :D
nyugi majd lesz jobb is ha meg nem szard le a tanárt csak legyél bent órán, csinálj úgy mint aki figyel és jegyzetel, aztán béke lesz. :)"

Egy ujabb romai kirandulas

Giuseppe. :)

Fontana di Trevi

Giuseppèvel

Giuseppèvel ès Emmàval

Giuse

érmedobàs a Fontana di Trevibe:)

Amici

Igertem nektek egy boldogabb bejegyzest, ha jol emlekszem. Na akkor tessek. Az akkori lelki allapotomnak megfeleloen azt gondoltam hosszabb ido lesz, mire en vidamabb bejegyzest fogok irni, de nem mondhatnam hogy duzzogok amiert hamarabb jon. :)

Azt mondjak, a cserediak napjai, orai konnyebbek lesznek, amikor elkezdodik a beilleszkedes, es hogy ha baratokat szerez majd, es programokat csinalnak elkezdi elni az "uj" eletet, es jobban erzi majd magat. Igaz ez? Ez az ok, ami miatt vidamabb lesz ez a bejegyzes?
... Jol gondold at a valaszt...!

... eeeeees a helyes megfejteeees: igen.

Con Giuseppe

Igy van. Minden cserediaknak csak azt tudom ajanlani, amit ezerszer a szatokba ragnk az orientaciokon is, es mindenhol: legy nyitott, baratkozz, es mindenre mondj IGEN-t. (Persze tekintve, hogy itt tizenevesekrol van szo, a surun emlegetett kamaszretegrol, azert csak a kozosseg altal elfogadott erkolcsi normak kereten bellul dobalozzunk azzal az igen szocskaval.)

Emma, e Margherita

Es tudjatok mi a vicc? En se vagyok mas, mint ti, akik kiutazni keszultok. Annyi a kulonbseg, hogy en mar tulvagyok a kiutazas reszen. De akkor, amikor ott ultem az orientacion en is azt gondoltam amit ti: haaaaaaagyjanak mar ezzel a szarsaggal persz nyitott meg minden, oke, felfogtam. De akkor nem ertettem meg milyen erzes lesz majd mikor atesek a holtponton es mar kezdem jol erezni magam.
Ezt mindenki csak akkor erti meg, amikor oda kerul, es csessze meg ez nem a sablonszoveg, pedig nagyon olyan...
Elkezdesz egyre kevesebbet agyalni azon: vajon otthon mi tortenhet? Anya eppen sultcsirket, vagy rantottsajtot keszit? A mama vajon hanyszor tusszentett ma? A kutya ugatott ma mar? Az osztalyom kapott hazit matekbol ma? es igy tovabb. NEM.
Szerveztek sajat programokat, es nem az fog foglalkoztatni, hogy az igazi anyud mit keszit vacsira. Minden cserediak kap egy "uj eletet" amikor kiutazik, es meg kell tanulni elni. Azt kell elni. Persze maradhatnak meg dolgok a "regi" eletedbol is, vagy akar atviheted oket az "ujba", ahogy en is, a parommal kapcsolatban. De ez kulon tema, tegyuk szepen a vegere.

Spagna Square, Roma

Szoval baratok. Tenyleg fontos ismerkedni, es ez nem eleg. Nekem van olyan szerencsem, hogy a fogadotesom, Emma baratainak en nagyon szimbatikus vagyok, es ok is nekem, es igen, baratsag alakult ki koztunk. Ma Romaba mentunk oten (Emma, Margherita, Giuseppe es Eduardo), korulnezni a varosban, csaszkalni, csinalni amit csak akarunk. Jartunk a Spagna Square-n, vegigneztuk az osszes kirakatot, benezegettunk a boltokba. Ertelmes kep nem nagyon keszult, de nem is kell, mert felejthetetlen emlek volt: az elso olyan "kiruccanas" amikor csak baratokkal voltam, es vegre azt ereztem, hogy nem csak megszokasbol es kotelessegbol mosolygok hidegen, hazugul allandoan, hanem oszinten jol is erzem magam...:)

[Nyilvan mindenkinek fontos, az "igazi" elete. De egyszerre ket elet sok egy embernek, marpedig ha tetszik ha nem abban vagy, amibe a fogado orszagodban belecsoppentel. Es egyiket sem tudod elni, ha nem azt eled amiben eppen vagy. De akarmit is mondanak az orientaciokon es e-mailek hosszu sorozataban, NEM kell eltunnod egy evre, es nem beszelni senkivel, ez hulyeseg. Annyit hallottam az AFS-tol, hogy minel kevesebbet beszelgetni, inkabb ne is, latogatas neeeeem... stb. Van benne logika, es nyilvan le kell redukalni a Facebookon logas szamat, de teljes egeszeben nem igaz, amit mondanak.
Azt is mondjak, hogy annak, akinek parja van, meg nehezebb. Az. Ezt megerosithetem... A nap 24 orajaban ra gondolsz, ha nem veszi fel a telefont mar aggodsz, es orakat tudnal vele beszelgetni... Vagy napokat? Akar.
Es azert, mert kiutazol nem kell minden kapcsolatot megszakitani. Nehez, de nyersz valami nagyon ertekeset: Egy eros kapcsolatot. Ha sikerul kiallnotok ezt a probat, es egyutt maradtok, a kapcsolatotok sokkal sokkal erosebbe es eletkepesebbe valik. Nyilvan, tekintve hogy itt vagyok Olaszorszagban, ez meg nem annyira tapasztalat, de nem egy embertol hallottam ezt a visszajelzest.
De mi is erezzuk, hogy a kapcsolatunk naprol napra erosebb. Es nem kell mindent elfelejtened ahhoz se, hogy jol erezd magad, az "uj" eletedbe is van hely szived valasztottjanak.:)
Minden nap megbeszeljuk, milyen napja volt aznap a masiknak, es hogy aludt az ejjel. Sokszor, nagyon sokszor elmondjuk egymasnak mennyire szeretjuk, es az esti beszelgetesek (Facebookon, Skypeon, telefonon, mindegy) el nem maradhatnak. Ez az eletunk resze lett, hogy az estenkbol nehany orat a parunkra szanunk es mindent, mindent megbeszelunk. No meg persze a bizalom es oszinteseg. A ketto csak egyutt mukodik, es ket emberes melo...
Csak csinalj mindent, ami sablonos. Mert azok valahogy mindig bejonnek...:)]

Hetvegi nyaralas

Vagyok olyan szerencses, hogy a "szuleim" a hetvegere a tengerhez vittek engem, merthogy en meg nem lattam. (Illetve de, egyszer igen, de nagyon regen)
Pentek este vacsorakor bejelentettek, hogy masnap elvisznek engem a tengerhez, es ott toltjuk a hetveget. Vagy 200 km-t utaztunk, mert ok a Roma kozeli tengert nem szeretik, tul mocskos. Sokkal szebbnek tartjak az eszakabbra levo tengerpartot.
Elindultunk hat. Nem tul messze attol a helytol, ahova menni akartunk megalltunk, ugyanis van ott egy nyaralojuk. Ott aludtunk aznap este, de azert lementunk az ottani partra megnezni a naplementet.
Vacsoraztunk egy etteremben, termeszetesen pizzat, mi mast, es ott aludtunk.
Masnap koran indultunk, es kis autokazas utan megerkezdtunk a partra, ahol az egesz napunkat toltottukUsztam a tengerben, napoztam, remek idonk volt, igy rendesen le is barnultam, valamint megtanultam kajakozni is. Silvia es Giancarlo nagy kajakosok, es vittunk ket kajakot, igy Silviaval elmehettem kajakozni. Igazabol nem is olyan nehez, mint hittem.
Megismertem Giancarlo kajakos baratait, es isteni olasz fagyit ettem.
Csinaltam par kepet is az elmult hetvegerol, nezztek meg oket! ;)

A Ponte Milvio

Bizonyara mindenki ismeri a tortenetet az irorol, aki regenyt irt, melyben a szerelmes par egy lakatot akasztott egy romai hidra, szerelmuk orokkevalosaganak jelkepekent. A konzv befutasat kovetoen tobb szaz, tobb ezer lakat jelent meg a teverei hidon, monogrammokkal, szivecskekkel, apro feliratokkal belegravirozva. A gondolat gyonzoru, es vegtelenul romantikus... A fizika azonban ellene szolt, es a hid vedelme erdekeben, egy hete az osszes lakatot le kellett hogy szedjek, a tulsuly miatt.
... de mindig a romantika gyoz: minden nap ujabb es ujabb lakatok jelennek meg a hidon ujra, lehetetlen helyeken, eldugva, vagy olyan magassagokban, ahova szinte lehetetlenseg feltenni...
A szerelmes parok ma is kijarnak a hidra, hogy elrejtsek szerelmuk orokkevalosaganak jelkepet, es visszajarnak oda, rosszabb pillanataikban emlekeztetni magukat az igazan fontos dolgokra...

Elso nap a suliban...

Igazsag szerint, este ugy fekudtem le, hogy ezaz, vegre jon a suli, talan konnyebb lesz az itt let, elkezdodik a beleszokas, a beilleszkedes. Reggel pedig felalomban, komasan azert imadkoztam, csak felkelni ne kelljen...
Minden porcikam az ellen tiltakozott, hogy feljeljek, de ekkor betoppant "anyuci", hogy ideje lenne felkelni, ha nem szeretnek elkesni. Nem volt mar mas valasztas. Szepen felkeltem, kisminkeltem magam, de csak szolidan, hogy megse gondoljanak rolam rosszat, aztan feloltoztem a leheto legelegansabban, de megis szolidan szinten. Felvettem a kis topankamat, es a dzsekimet, salat a nyakamba, es mehetunk. Osszedobaltam egy fuzetet, parfumot, tollat, telefont a taskamba, bedobtam par euro keszpenzt is, es elindultunk. Iszonyzat kideg volt, nedves, esos, es a reggeli csucsforgalmat is sikerult kifognunk, azt hittem mar sosem erunk oda... Ekkor mar inkabb ott lettem volna, ha mar sikerult mindenfele keszulodesre ravennem magam, akkor mar legyek ott...

Nagy suli, sok diak, mindenki hangosan, olaszul hadoval, egyetlen szot se ertettem...
Silvia az igazgatoiba vitt, valamit intezkedett, aztan egy angoltanar sietett a segitsegemre, szerencsere vele tudtam kommunikalni, illetve... o volt addig az egyetlen, akivel egyaltalan tudtam kommunikalni. Kicsit megkonnyebbultem, hogy azert nem vagyok elveszve. Az angoltanarral mentem tovabb, felvitt az emeletre, es betessekelt a 2.L osztalyba, mondvan: This is your class.
Bemutatott a tobbieknek, majd kert egy onkent jelentkezot, aki picit is beszel angolul, hogy uljon mellem. Asia jelentkezett, aranyos, alacsony, rovid haju lany.
Szimpatikus volt, de termeszetesen sikerult kifognom azt, aki a legtobbet beszel - vagy probal - a Justun Bieber rajongot, aki egesz nap azon ugykodott, hogy reszletezze nekem mennyire imadja Justin Biebert, es hogy csak azert log a nap 24 orajaban a Twitteren, hogy Justin utan kajtasson. Turelmesen mindent vegighallgattam a latinora alatt, kepeket, zeneket mutatott a telefonjan - termeszetesen Justintol.
Igazabol meg mindig jobb volt ez, mint egyedul ulni kirekesztve.

Azt hittem mar sosem lesz vege az oranak, mikor is megszolalt a csengo. Halat adtam az Urnak, majd megneztem mennyi ido telt el. Egeszen pontosan 60 perc. Kemeny 60 perc egy ora, de gondoltam mindegy, legalabb most mehetek egy kort a suliban. Epp hogy felalltam volna, nehany diak oda jottek hozzam, es Asia segitsegevel kerdezgettek engem, hogy honnan jottem, miert, mikor, meddig... alig telt el par masodperc, meg be se feljeztem az elso mondatom, es belepett egy masik tanar, rendet teremtett, es kezdodott a kovetkezo ora: matek.
Sikerult meginformalnom Asiatol, hogy itt bizony egy ora 60 perc lesz, es szunet csak minden masodik ora utan van, de mivel az elso napon csak harom orat tartanak meg, nem lesz szunet.
Tudomasul vettem, es lelekben felkeszitettem magam egy fasza kis matekorara...hurra.

Kiderult, hogy konnyu dolgom lesz matekbol, mert habar itt is masodikos vagyok, ok most kezdik amit en egy eve megtanultam - vagy meg kellett volna tanulnom. Ugyhogy ezzel nagy problema nem lesz.
Viszont turbo sebesseggel meg kell tanulnom olaszul, mert az elso napom alatt, az angoltanaron kivul egyetlen tanarral se talakoztam, aki egy kicsit is beszelne angolul...
Igy pedig eleg nehez lenne egy evig...

Olasz etel

Talan nem utolso szempont, hogy az ember mit eszik a csereeveben. Az otthoniaktol mindenhonnan azt hallom, milyen jo nekem, hogy original olasz kajat ehetek. Hallom a magyar kepzelgeseket az olasz etelrol: hmm... jo kis teszta, ilyen teszta, olyan teszta, paradicsomszosz, meg ahogy a magyar gondolja - csak oregano es "pizza fuszerkeverek" neven kaphato por allagu, etelizesitesre hasznalatos anyag.
Szep is lenne. :)
Az elmult heten, ami ota itt vagyok, mindenre rabolintottam, kerek ilyet is, olyat is, megkostolom, igen. Az a helyet, hogy hiaba probalkozom ujra meg ujra, be kell latnom, hogy az olasz kaja nem epp nekem valo, mondhatni nem rajongok erte.
Legnagyobb banatom, hogy meg a pizzan is mozarella van, pedig ugy vagyom mar egy kis jo "magyar-made" pizzara. Lehet, mindenki azt mondja nem az az igazi, az szar, de en megis azt szeretem...:)

Meg csak egy het telt el, de mar mit meg nem adnek agy kis zsiros, szaftos, eros magyaros kajaert... Merem remelni, hogy ez valtozik majd, mert - persze nem banom - de akkor le fogok adni meg par kilot. Nezzuk a jo oldalat: ez elony...:)

Honvagy...

I. fejezet - Honvagy

Hat, nem csak szobeszed, tenyleg lesz idoszak, amikor rosszul fogod magad erezni, barmennyire is jo sorod van a csaladodnal. Az en csaladom nagyon rendes, figyelnek ram, es kedvesek velem. Megis ugy erzem, hogy hazamennek...
Nehezedik a helyzet, olyan szituaciok jonnek, amiket at kell hogy eljek, es ki kell hogy birjak, de nehez visszafolytani a sirast... nem akarom azonban megbantani oket, igy nem akarom, hogy lassak, hogy honvagyam van...

II. fejezet - Lovaglas

A szuleim, es Emma, elvittek engem a szomszed farmra, ahol a lovak vannak, hogy meg tudjuk mennyiert es hogyan oktatnanak engem az itt tartozkodasom alatt is. Ugy jottem ide, hogy remeltem tudok majd lovakkal foglalkozni, a mi farmunk ugyan is egy tehenfarm. A szomszed farm foglalkozik lovakkal.
Az a helyzet, hogy sajnos nem fogok tudni lovagolni itt, mert egy alkalom (euroban) tobb mint 17.000 forint, amire sajnos nem sok magyarnak lenne kerete. Ok, az o fizetesukkel ezt meg tudjak oldani, de en sajnos nem...
Azert szerencsere nem veszett az ugy teljesen, mert a mi farmunkon is vannak lovak, es ha lovagolni nem is, de foglalkozni veluk mindenkeppen tudok majd...


Azt hiszem, kell egy kis ido, hogy megint vidamabb bejegyzest irhassak. Lehet, hogy csak ma keltem fel bal labbal, de reggel ota van bennem egy keseru, fajo erzes, hogy inkabb haza mennek...
De meg kell tanulni legyozni a sirast, a konnyeket, talpra allni, es folytatni amit elkezdtunk. Perse ez nem egyszeru...
Penteken elkezdodik a suli, en azt latom aduasznak. Talan a suli eljovetelevel nekem is konnyebb lesz itt elni, mert elkezdodik a beilleszkedes... Persze az is lehet, hogy csak nehezebb lesz, ezt majd a jovo hozza el...

First 4 days...

Most màr Olaszorzàgbòl jelentkezem, ezt a furcsa èkezetekbòl is làthatjàtok.:) Rendesen megszaladtak a dolgok az elmùlt nègy napban, ùgyhogy megint egy kis òsszefoglalàs kòvetkezik.

I. fejezet - Repuloùt

Mielott elindultunk szerencsere volt meg idom elvinni Seppyt setalni. Elkeszitettuk ay utolso kepeket, es elindultunk Pestre egz konnzes bucsu utan. Pesten jo sokat kellett varni mire a gep indult, kozben kicsit osszeismerkedtem a velem utazokkal, es aztan mentek a szuloktol valo bucsuzkodasok is. Es vegul felszallas. Ket lassan pergo ora utan vegre Romaba ertunk. Az elso gondolatunk az volt, hogy most leptunk Olaszorszag foldjere. Mar nem voltam egyaltalan szomoru, sokka inkabb izgatott.. iszonyu izgatott... Egy olasz onkentes vart a repteren minket, osszeszedtunk meg brazil lanzokat es japan AFS cserediakokat is, aztan egy busszal elvittek minket egz hotelbe...

II. fejezet. - Az orientacio

Szornyu volt, hogy oszinte legyek. Az elejen meg elment, mert nagyon kivancsiak voltunk, es ha azt nezzuk nem voltak szivatasok, nem bantottak minket, de megis annzira lefarasztott mindenkit az, hogy csak angolul beszelhet, hogy ejjel mindenki kidolt, de masnap reggel nyolckor mar keltettek is minket...
Megismertem viszont nehany imadnivalo embert, mint Edina, Szilvi, Vera, Judit, es persze a sracok, akik azt hiszik viccesek, pedig... na jo, tenyleg viccesek. :D
Bennuk tamaszt talaltam, ok voltak a magyarok, akikkel sikerult jo viszonyt kialakitani es bizalmat.
Az orientacio harmadik napjan szerencsere mar nem nagyon nyuztak minket, csak a szulokkel valo talakozas volt, en azonban Claudiahoz mentem, aki egy AFS onkentes, a szuleim ugyanis nyaralni voltak akkor, òs Claudianal kellett aludnom vasarnap ejjel.

Azoknak, akik leendo AFS cserediakok, vagy gondolkodnak azon, hogy talan megerne kimenni valahova, en komolyan azt mondom, hogy barmennyire is nehez is ez egy ennyi idos gyereknek mint en, megis teljes mertekben megeri. Az elmult negy napban tobbet tanultam angolbol es olaszbol egyarant, mint eddig valaha, megtanultam, hogy csak magamra szamithatok (es persze a fogadocsaladomra) es ha kell valami el kell inteznem magamnak. Onallosagra nevel, es ez nagyon fontos, mert nem leszel elveszett a vilagban, barmi es erjen, barhova is kelljen menned...

III. fejezet - Ejszakai varosnezes

Vatican

 Claudia Romaban lakik, pontosabban Roma szelen, es tekintve, hogy sosem lattam Romat o, es a csaladja elvittek engem, hogy megnezhessem a nevezetessegeket. Jartunk a Giardino Degli Aranci-ban, ami Roma egyik legromantikusabb helye. Itt persze volt egy kis honvagy, hiszen legzivesebben Vele lettem volna ott. De egyszer Vele is elmegyek oda...:$
Megneztuk a St. Pietro bazilikàt, a Colosseumot, òs ettunk igazi, original olasz fagzit, nem olyat, amit magyarorszagon eladnak olasz fagyi neven, de koszonoviszonyban sincs azzal...
Rengeteg erdekesseget lathattam, teljes korbevezetest kaptam Romaban, ejszakai kivilagitasban... Csodaszep volt...

IV. fejezet - A csalad

A Csaladom ma jott ertem Claudiahoz, hogy haza vigyenek. Silvia (az anya) es Emma (a teso) olelessel fogadtak, mar nagyon vartak engem. Giancarlo (az apa) is rendkivul kedves, mindegyikojuk oda van, hogy megerkeztem Olaszorszagba. Szerencsere mindannyian jol beszelnek angolul, igy a kommunikacioval sincsenek problemak.
Kesobb majd rakok fel kepeket is a farmrol, ahol jelenleg lakom, teljesen nekem valo. Hatalmas regies haz, antik butorokkal, igenyes, rendezett birtok, viragok, allatok, lovak, sajat szoba, es hat a nyugodt eletvitel. Nehez ezt igy bemutatni, ha lesznek kepeim majd jobban fog mar menni. Addig is legyen ennyi eleg, a fejlemenyekrol majd kesobb.;)

Utolag meg annyit, hogy mindenki nagyon hianyzik, es puszilok mindenkit innen, Olaszorszagbol!